A szeretet
Átcsapott rajtam egy gondolat,
megtépte szívem s lelkem,
elbujdokoltam, némaságba burkolóztam,
nem aludtam, s nem is álmodoztam,
csak némán ültem egy sarokban,
s kezem összefontam.
Néhány imát mormogtam,
mikor megszólított a sors,
rám-förmedt, akár a gyilkos telihold.
Miért akarsz mindent veszni hagyni?
Miért engeded a bánatot uralkodni?
Miért nem fogod kézen a szerelmed,
és sétálsz vele egyet?
Ó, nem akarok én mindent veszni hagyni,
nem akarok én semmit feladni!
A bánatot sem hagyom uralkodni,
csak teázgattam vele, hogy vigasztaljam kicsit.
Tiltakozásom, megértette velem, hogy szeretem!
A séta ezúttal elmaradt, de annak felismerése,
hogy már szeretem,
s ez már nem egy múló csacska szerelem,
mindennél többet ér nekem.
A szerelem egy múló lángolás,
de a szeretet, kész megállapodás!
Szerelemből elindulunk a világból,
szerelmesen gyakran ér bennünket csalódás és mámor.
De a szeretetet, mámor nélkül is élvezed,
benne az életed csalódás mentesen élheted,
nélküle, mindezt csak képzeled.
Emerencia
2011 május 29.
Az oldalon szereplő írásaimat, szerzői jog védi!
Az vers teljes megjelentetése kizárólag az én írásos engedélyemmel lehetséges. Az írás idézését, a forrás pontos megjelölésével engedélyezem.
Engedély nélkül, senki ne vigye magával, csak a lelkében!
Elérhetőségem: Emerenciaspleenversek@mpp.hu