"Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!
Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!"
(Caramel : Lélekdonor - dalszöveg)
Álomvers/ fikció
Életem, halálom, kezemben...
…nem múlhat el!
Nem múlhat el, csak velem együtt,
mikor leszünk mi újra ...?
Már túl akarok lenni az egészen,
fájdalmam szinte kín.
Lelkem nem bírta tovább a szenvedést, összecsomagolt,
és tovaszállt.
Bebugyolált csomagban
ajándékot hagyott,
hosszan néztem, mint éjjelente egy csillagot.
Hírtelen bíborszínű folt jelent meg a csomagon,
de én nem éreztem, hogy aggódom.
Testem néma volt, szívem sem zakatolt.
Ahogy kibontottam a papírt, nyomban megértettem,
miért volt a csend.
Lelkem szívemet rejtette a csomagba,
nehogy a távozása letaszítson a sírba.
Megfogtam, bíborszínű lett a körmöm alja s fele,
kezembe ivódott a vér jele.
Ekkor egy dobbanás törte meg a csendet,
Emerencia
2011. május 15.
Az oldalon szereplő írásaimat, szerzői jog védi!
Az vers teljes megjelentetése kizárólag az én írásos engedélyemmel lehetséges. Az írás idézését, a forrás pontos megjelölésével engedélyezem.
Engedély nélkül, senki ne vigye magával, csak a lelkében!
Elérhetőségem: Emerenciaspleenversek@mpp.hu